Káva : Apalabirintus, 2010.
Az előadás adatai
Az előadás színházkulturális kontextusa
Dramatikus szöveg, dramaturgia
A rendezés
Színészi játék
Színházi látvány és hangzás
Az előadás hatástörténete

Cím: Apalabirintus

Bemutató dátuma: 2010. október 29.

A bemutató helyszíne: Marczibányi Téri Művelődési Központ

Rendező: Kárpáti Péter, Perényi Balázs, Sebők Bori és a Káva Kulturális Műhely (TIE)[labjegyzet] Míg Angliában az oktatás és az iskolarendszer, addig Magyarországon bizonyos színházi műhelyek, társulatok fogadták be a Theatre in Education (TIE) legalább annyira pedagógiai, pszichológiai, antropológiai, mint színházi koncepcióját (vö. Bethlenfalvy Ádám: Fejezetek az angol drámapedagógia történetéből, Drámapedagógiai Magazin, 2004/2. 40-44. és 2005/1. 16-23.). A komplex színházi nevelési előadás „olyan színházi nevelési program, amelyben színházi előadás-részletek vagy jelenetsorok, felkészítő és feldolgozó beszélgetések és dramatikus munkaformák egyaránt megtalálhatók, jellemzően többféle munkaformát, ezekben gyakran többféle szerepet és nézőpontot kínálnak a résztvevőknek, ezen munkaformák között gyakoriak a váltások, a színházi részek és a felkészítő/feldolgozó részek nem válnak el, hanem együttesen adnak ki egy szerves egészet, a program kb. 2-4 óra időtartamú, többnyire tanrendbe van illesztve, és meghatározott korcsoportba tartozó résztvevőknek készült.” (Cziboly Ádám-Bethlenfalvy Ádám: Színházi nevelési programok kézikönyve. Budapest, L’Harmattan, 2013. 416.) Az idézett mű szerzői tettek szakmai javaslatot arra, hogy a „TIE” angol elnevezés helyett a „komplex színházi nevelési előadás” honosodjon meg hazánkban. Mivel az itt olvasható elemzés(ek) még a kötet megjelenése előtt születtek, ezekben használjuk a TIE rövidítést, továbbá élünk a „feldolgozó beszélgetések” másik lehetséges elnevezésével, a „fejtés”-sel is.
[/labjegyzet]

Szerző: Bori Viktor, Gyombolai Gábor, Kardos János, Milák Melinda, Romankovics Edit, Sereglei András, Seres Donát, Takács Gábor, Zelei Péter/Zétényi András, Zétényi Blanka/Zétényi Karolina (színész-drámatanárok), a mindenkori előadások 13-14 éves résztvevői

Zeneszerző: –

Dramaturg: Kárpáti Péter, Perényi Balázs, Sebők Bori, Bori Viktor, Gyombolai Gábor, Kardos János, Milák Melinda, Romankovics Edit, Sereglei András, Seres Donát, Takács Gábor, Zelei Péter/Zétényi András, Zétényi Blanka/Zétényi Karolina (színész-drámatanárok)[labjegyzet] A TIE (klasszikus) modellje szerint „a színházi előadás a három órás színházi program elején van. Ezt követi egy egész csoportos beszélgetés, melyet a foglalkozásvezető – a társulat és a résztvevők közti kapcsolatot megteremtve és fenntartva – koordinál. Az ún. fejtés után kisebb csoportokra bontják az osztályt. A drámamunka az előadás – csoport által kijelölt – legfontosabb problematikáját dolgozza fel egy vagy két színész-drámatanár segítségével, sokszor analóg példán, különböző drámatechnikák, konvenciók segítségével. A programot általában beszámolók zárják, melyek során az egyes csoportok játékban és szóban összefoglalják gondolataikat az adott kérdésről.” (Takács Gábor: Színház a határon, Ellenfény, http://www.ellenfeny.hu/virtualis-konyvtar/magyar-gyerekszinhazak/szinhaz-a-hataron 2013.07.29.) Az Apalabirintus több szempontból is eltér ettől: nem minden fejtéshez alakítanak direkt módon kiscsoportokat, nem mindig bontják meg a teret, ráadásul a színész-drámatanárok szinte végig szerepben létezve kommunikálnak a résztvevőkkel.
[/labjegyzet]

Koreográfus: –

Díszlettervező: Káva Kulturális Műhely

Jelmeztervező:

Társulat: Káva Kulturális Műhely

Színészek: Bori Viktor, Gyombolai Gábor, Kardos János, Milák Melinda, Romankovics Edit, Sereglei András, Seres Donát, Takács Gábor, Zelei Péter/Zétényi András, Zétényi Blanka/Zétényi Karolina (színész-drámatanárok) és a mindenkori előadások 13-14 éves résztvevői[labjegyzet] A „színész-drámatanár” terminus használatát az indokolja, hogy a történetek karaktereit alakító színészek drámatanárként koordinálják a drámamunka alakulását, tehát legalább annyira hangsúlyos pedagógusi tevékenységük, mint színészi jelenlétük. Ez az oka, hogy a Kerekasztal és a Káva munkatársai így definiálják szakmai tevékenységüket. A felületen olvasható színházi nevelési előadások esetében a „néző” helyett a „résztvevő” terminust használjuk. A résztvevő fogalmának használatát a színházi nevelési programok egyik alapvető tulajdonsága indokolja: az előadások valóban aktív nézői részvételre építenek, az alkotók az előadás egészét/nagy részét tekintve egyenrangú, a folyamatot valós cselekvéssel alakító résztvevőkként tekintenek a fiatalokra. A TIE-előadásokon rendszerint egy-egy iskolai osztály vesz részt, a „közönséget” tehát viszonylag homogén közösség tagjai alkotják, s a programok rendszerint építenek is az adott csoport belső dinamikájára. Egyértelmű szakmai tendenciának mondható, hogy a színházi nevelési előadások elemzésekor a résztvevő fogalmának használatával emelhető ki, hogy a programok célja a nézők aktív bevonása a performatív aktusba.
[/labjegyzet]

Az elemzést készítette: Vági Eszter