Kerekasztal : Gyermektragédia, 2001.
Az előadás adatai
Az előadás színházkulturális kontextusa
Dramatikus szöveg, dramaturgia
A rendezés
Színészi játék
Színházi látvány és hangzás
Az előadás hatástörténete

Cím: Gyermektragédia

Bemutató dátuma: 2001 decembere[labjegyzet] A bemutató napjáról nincs adat. Az előadást 2001 decemberétől 2004 júniusáig hetven alkalommal játszották. Vö. Kaposi László: Kaposi László: Leltár a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ tizenöt évéről, Drámapedagógiai Magazin, 2007/1. 44. (http://letoltes.drama.hu/DPM/2001-2010/2007.1.pdf (letöltés: 2013.07.26.)
[/labjegyzet]

A bemutató helyszíne: Marczibányi Téri Művelődési Központ

Rendező: Kaposi László (színházi jelenetsorok) és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ (TIE)[labjegyzet] A színházi nevelés fogalma elsősorban az angolszász Theatre in Education (TIE) elnevezéshez köthető. Míg Angliában az oktatás és az iskolarendszer, addig Magyarországon bizonyos színházi műhelyek, társulatok fogadták be ezt a legalább annyira pedagógiai, pszichológiai, antropológiai, mint színházi koncepciót (vö. Bethlenfalvy Ádám: Fejezetek az angol drámapedagógia történetéből, Drámapedagógiai Magazin, 2004/2. 40-44. és 2005/1. 16-23.). A komplex színházi nevelési előadás „olyan színházi nevelési program, amelyben színházi előadás-részletek vagy jelenetsorok, felkészítő és feldolgozó beszélgetések és dramatikus munkaformák egyaránt megtalálhatók, jellemzően többféle munkaformát, ezekben gyakran többféle szerepet és nézőpontot kínálnak a résztvevőknek, ezen munkaformák között gyakoriak a váltások, a színházi részek és a felkészítő/feldolgozó részek nem válnak el, hanem együttesen adnak ki egy szerves egészet, a program kb. 2-4 óra időtartamú, többnyire tanrendbe van illesztve, és meghatározott korcsoportba tartozó résztvevőknek készült.” (Cziboly Ádám-Bethlenfalvy Ádám: Színházi nevelési programok kézikönyve. Budapest, L’Harmattan, 2013. 416.) Az idézett mű szerzői tettek szakmai javaslatot arra, hogy a „TIE” angol elnevezés helyett a „komplex színházi nevelési előadás” honosodjon meg hazánkban. Mivel az itt olvasható elemzés(ek) még a kötet megjelenése előtt születtek, ezekben használjuk a TIE rövidítést, továbbá élünk a „feldolgozó beszélgetések” másik lehetséges elnevezésével, a „fejtés”-sel is.
[/labjegyzet]

Szerző: Frank Wedekind, Kaposi László (vezető drámatanár), színész-drámatanárok (Bethlenfalvy Ádám, Drávai Gabi, Gyevi-Bíró Gábor, Kálócz László, Kardos János, Nyári Arnold, Sovák Anna, Urbán Zsanett) és a mindenkori előadások 14-16 éves résztvevői

Zeneszerző: Kerekasztal Színházi Nevelési Központ

Fordító: Bányay Geyza (színházi jelenetsorok)

Dramaturg: Kaposi László (vezető drámatanár), színész-drámatanárok (Bethlenfalvy Ádám, Drávai Gabi, Gyevi-Bíró Gábor, Kálócz László, Kardos János, Nyári Arnold, Sovák Anna, Urbán Zsanett)[labjegyzet] A TIE (klasszikus) modellje szerint „a színházi előadás a három órás színházi program elején van. Ezt követi egy egész csoportos beszélgetés, melyet a foglalkozásvezető – a társulat és a résztvevők közti kapcsolatot megteremtve és fenntartva – koordinál. Az ún. fejtés után kisebb csoportokra bontják az osztályt. A drámamunka az előadás – csoport által kijelölt – legfontosabb problematikáját dolgozza fel egy vagy két színész-drámatanár segítségével, sokszor analóg példán, különböző drámatechnikák, konvenciók segítségével. A programot általában beszámolók zárják, melyek során az egyes csoportok játékban és szóban összefoglalják gondolataikat az adott kérdésről.” Takács Gábor: Színház a határon, Ellenfény, http://www.ellenfeny.hu/virtualis-konyvtar/magyar-gyerekszinhazak/szinhaz-a-hataron ( 2013.07.29.)
[/labjegyzet]

Koreográfus: –

Díszlettervező: Kerekasztal Színházi Nevelési Központ

Jelmeztervező: Kiss Gabriella

Társulat: Kerekasztal Színházi Nevelési Központ

Színészek: színész-drámatanárok (Urbán Zsanett, Drávai Gabi – Sovák Anna (szerepváltás) / Wendla, Nyári Arnold, Kardos János – Gyevi-Bíró Gábor (szerepváltás) / Menyus, Bethlenfalvy Ádám, Kálócz László / Marci), vezető drámatanár (Kaposi László) és a mindenkori előadások 14-16 éves résztvevői[labjegyzet] A „színész-drámatanár” terminus használatát az indokolja, hogy a történetek karaktereit alakító színészek drámatanárként koordinálják a drámamunka alakulását, tehát legalább annyira hangsúlyos pedagógusi tevékenységük, mint színészi jelenlétük. Ez az oka, hogy a Kerekasztal és a Káva munkatársai így definiálják szakmai tevékenységüket. Vö. Sára Eszter, Vági Eszter: Bevezetés a színházi nevelés témájú Philther-elemzésekhez. Theatron, 2013/4. (megj. előtt).
[/labjegyzet]

Az elemzést készítette: Vajdai Veronika