| A dokumentum leírása |
57 lap. Géppel írt. A budapesti Nemzeti Színház 1952. január 27-én mutatta be Hamlet előadását Gellért Endre és Major Tamás rendezésében. A bemutató előtt két héttel a két rendező beszámolót tartott előkészületeikről a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetségben. A darab értelmezése, a díszlet, a Sztanyiszlavszkij-módszer alkalmazása, illetve a közös rendezés kérdése is ismertetésre került. Szó esik a darab rossz, freudista értelmezéséről, a felvonások szerkezetéről, az egyes karakterek egyéni elemzéséről, az aktualizálás kérdéséről, miközben a dráma cselekményét veszi végig részletesen Gellért és Major felváltva véve magához a szót. |
| Részlet a dokumentumból |
„Hamlet tehát ellentétben a régi felfogásokkal nem vlami pipogya fráter, nem az az ember, aki a polgár apolitikus, cselekvésre képtelen, harmadik utas voltát igazolja. A régebbi Hamlet-felfogásokban az tükröződött, hogy egy rendes embernek a világban – nem is csak a feudális világban, hanem általában a világban, tehát a mai világban is – el kell pusztulnia, mert csak gondolkozni érdemes, cselekedni nem és aki tehetségesebb, az hulljon el. Ezzel a felfogással szemben kerestük meg a darab – véleményünk szerint igazi – eszmei tartalmát.” |
Major Tamás és Gellért Endre beszámolója a Hamlet rendezői előkészületeiről 
