A Magyar Kormány 2017. szeptember 1-én megalapította a Kálmán Központot a zenés színház kutatására. A Kutatóközpont célja a magyar zenés színház eseményeihez kapcsolódó kulturális emléke­zet feltárása, a kapcsolódó életművek minél teljesebb körű gyűjtése, sokoldalú bemutatása és közvetítése. A Központ 2018. januárjától Kálmán-projektként a Theatron Műhely Alapítvány felügyeletében és tudományos kereteiben működik, a névhasználatra Kálmán Yvonne-tól, Kálmán Imre nagyvonalú lányától kaptunk engedélyt.

Projektünket az a felismerés vezette, hogy a zenés színházi műfaj legismertebb magyar szerzői – Kálmán, Lehár, Huszka, Ábrahám, Eisemann – Budapestről indulva váltak világhírűvé. Feladatunk, hogy egyfajta tudományos archívumként és nemzetközi kutatóbázisként működve kutathatóvá tegye a magyar zenés színház szerzőinek életművét, ugyanakkor a nemzetközi kulturális köztudatban Magyar­­országhoz kösse azt. A 20. századi európai identitást alakító dallamok a magyar zenei örökség részét képezik, szerzőik életműve közös gyűjteményt, nemzeti archívumot, tudo­mányos feldolgozást és nyilvános elérési felületet érdemel és igényel.

A Központ létrehozásának hátterében az a felismerés áll, hogy az akadémiai diszciplínák határterületein létrejött hagyománykincs gyakorta gazdátlanná válik, így a klasszikus zene és a prózai színház működési modelljéhez kapcsolódó, de azoktól eltérő formációkat létrehozó, sajátos kulturális praxisokat működtető alkotások kiszorulnak a nemzeti kulturális emlékezetből. A központ tervezett gyűjtőköre a világhírű zeneszerzők, librettisták, énekesek, zenészek hagyatékának feldolgozása mellett kiterjed minden zenés színházi formában létrehozott alkotásra.

Ennek alátámasztására álljon itt félszáz magyar zeneszerző neve, akiknek életműve gigantikus mennyiségű feldolgozatlan kulturális emléket hordoz: Ábrahám Pál, Bágya András, Barna Izsó, Beamter Jenő, Behár György, Brodszky Miklós, Bródy Tamás, Buday Dénes, Buttola Ede, Buttykay Ákos, Czobor Károly, Eisemann Mihály, Erkel Elek, Farkas Ferenc, Farkas Imre, Fényes Szabolcs, De Fries Károly, Gyöngy Pál, Hajdú Júlia, Hegyi Béla, Horváth Jenő, Huber Károly, Huszka Jenő, Jakobi Viktor, Kálmán Imre, Kemény Egon, Kerekes János, Kiszey Gyula, Kókai Rezső, Komjáti Károly, Konti József, Krasznai Mihály, Lajtai Lajos, Márkus Alfréd, Nádor Mihály, Németh Amadé, Polgár Tibor, Puks Ferenc, Ránki György, Sárközy István, Seress Rezső, Stephanides Károly, Szabados Béla, Székely Endre, Sztojanovits Jenő, Tamássy Zdenkó, Verő György, Vincze Ottó, Vincze Zsigmond, Zerkovitz Béla.

A tervezett kutatások a színházi előadás perspektívájából kiindulva tárják fel a magyar zenés színház sajátosságait, de feldolgozzák azokat az életműveket is, amelyek a kőszínházi struk­túrán kívül, akár varieté-pódiumokon, jazzklubokban, művelődési házakban, a populáris zene nyilvános tereiben jöttek létre, és – talán éppen emiatt – egyetlen diszciplína kutatási felületén sem jelennek meg.

A Központban színháztudósok, muzeológusok, zenetörténészek és szociológusok együtt, a magyar tudományosság akadémiai rendjében, interdiszciplináris metodikával dolgoznak, így munkájuk messze túlmutat a puszta archiváláson, eredményeik a nemzetközi nyilvánosság figyelmére is számot tarthatnak. A projektben dolgozó munkatársak személyes és hivatalos dokumentumok gyűjtésére, magánhagyatékok és állami levéltárak anyagának összevetésére alapozva elemzik majd az állami színjátszás mellett többek között a budapesti populáris kultúra fórumait, a második nyilvánosság legendáriumát, a vidéki nemzeti színházi játékemlékeket, az erdélyi, felvidéki magyar zenés színjátszás hagyományait.