" A Sztanyiszlavszkij-módszerrel kapcsolatban minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy szem előtt tartsuk Révai elvtárs útmutatását, hogy az anyag kapcsolódjék közvetlenül a színházak és a film gyakorlatához. Elképzelésünk az, hogy Sztanyiszlavszkij-bizottságunk minden hónapban minden színházban egy-egy Sztanyiszlavszkij-kört rendeztet, amelynek elméleti anyagát Sztanyiszlavszkij rendszerének egy-egy fő fejezete képezi. Ennek elméleti megvitatása után az elméleti anyagnak a gyakorlatba való kivitelezése következik, az illető színház éppen futó darabjaiban, próbáin és előadásain. Az elv ugyanez lenne a filmnél is. Hogy a filmnél ez keresztülvihető legyen, filmszakembereinknek, főleg filmrendezőinknek végre el kell fogadniok Pudovkin elvtársnak azt az álláspontját, hogy a film három alappillérre épül: az íróra, a rendezőre és a színészre, ahol mindezek egyformán fontosak. Ennek konzekvenciáit viszont művészeinknek is le kell vonniok. Ne tekintsék a filmezést mellékfoglalkozásnak, ahol álmosan, szövegtudás és próbaigény nélkül végezhetik alkotó munkájukat." (Részlet Ladányi Ferenc felszólalásából. A Színház- és Filmművészeti Szövetség II. konferenciájának értékelő vitája 1951. november hó 15-én)