Roboz Ágnes (alkotói nevén olykor Békésné; B. Roboz) koreográfus, pedagógus, Budapesten született 1926.06.18-án. Színművészetis főiskolásként Gáspár Margit hívására, 1949 augusztusában, az államosítás pillanatában csatlakozik a Fővárosi Operettszínházhoz.Itt 1956-ig, a teljes Gáspár-érában ún. szektorvezetőként az operettkoreográfiák alkotása mellett a táncegyüttes kialakítása és felkészítése is feladata. Koreográfusi és szakírói munkásságában három fő irányvonal egyesül: a szovjet-orosz balett technikai és stilizációs eszköztára, Szentpál Olga dramaturgiai, technikailag nyitott koreográfiai mozdulatművészete és az ötvenes évek hivatásos népi táncos, főként Rábai Miklós által képviselt vonala. A korszellem frázisaiba („útkeresés”, „naturalizmus veszélye”, „kapitalizmus rothadása”) burkolt hivatalos megnyilvánulásaiban  az operett-tánc megújulását a „hármas egység” megvalósulásában látja: a szöveg, zene, tánc egyensúlyának érvényesülésében, mely a koreográfusi pozíció erősödését is magával hozza. Az operett-tánc című 1952-es cikkéből kitűnik, hogy olyan alkotói együttműködésben gondolkodik, melyben a koreográfus lehetőség szerint már a koncepció létrejötténél jelen van, s a rendezővel, a díszlet- és jelmeztervezőkkel szorosan együttműködve alkotja meg az előadás szerves részét képező táncokat. Akárcsak a Szentpál Olga mozdulatművészetét követők, Roboz is arra törekedett, hogy a koreográfia dramaturgialag (a cselekmény és a karakterképzés szintjén is) a színpadi előadás lényeges alkotóelmévé váljon. Később vidéken, prózai színházakban, illetve a korszak meghatározó nagyjáték filmjeihez is készít koreográfiákat, majd 1971-től karaktertáncra specializálódva táncpedagógusként dolgozik – főként Hollandiában.

A leírást készítette: Lelkes Zsófia

Koreográfiái a Fővárosi Operettszínházban 1949–1956 között:
Bécsi diákok, 1949; Masenyka álma, 1949; Szabad szél 1950 (diplomamunka a Színművészeti Főiskolán); Aranycsillag, 1950; Palotaszálló, 1951; Trembita, 1951; Szelistyei asszonyok, 1951; Hegyen-völgyön lakodalom,  1952; Álruhás kisasszony, 1954; Két szerelem, 1954; Párizsi vendég, 1954; Szabadság, szerelem, 1955; Valahol délen (k. Rimóczy Violával) 1956.

Írásai:
Roboz Ágnes hozzászólása. Az operett kérdéseiről. A Fővárosi Operettszínház ankétja 1954. december 14-15-én.Színházművészeti írások, 5. Budapest: Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség, 1955;
Roboz Ágnes: Az Operett-táncról. Táncművészet. 1952/2.

Kritikák:
Ligeti Mária: A Szelistyei asszonyok felújítása. Táncművészet. 1953/11. 354–356.
Gera Mihály: A Két szerelem táncai. Táncművészet. 1954/8. 251–251.
Gera Mihály: A Párizsi vendég színésztáncai. Táncművészet. 1954/12. 421–422.
Gera Mihály: Valahol délen…: Egy új operett táncai. Táncművészet. 1956/5. 236–238.

Pályájáról bővebben:
Enduring Ornaments (dokumentumfilm). Rend. Börcsök Boglárka, Andreas Bolm és Lisa Rave, 2017.
A Mesternő (portréfilm). Rend. Medgyesi Gabriella, 2014. https://www.youtube.com/watch?v=M02ge_95l9w)
Horst Koegler, Körtvélyes Géza (szerk.): Balettlexikon. Budapest: Zeneműkiadó, 1977. 609-610. (Dienes Gedeon szócikkei)
Dr. Dienes Gedeon (szerk.): Magyar táncművészeti lexikon. Budapest: Planétás, 2008. 175–6.