Elolvasom/Read:
Letöltöm/Download: (PDF, 202,54 KB)
Szerző/Author: Jacques Rancière
Rövid életrajz/Bio: Jacques Rancière (1940), francia filozófus, a legendás Olvasni a Tőkét legfiatalabb szerzője, Althusser-től eltávolodva egy újszerű emancipáció-fogalom kidolgozásának szentelte életművét, melynek origója az „érzéki megosztása” mint kollektív esztétikai tapasztalat, horizontja pedig a „disszenzuális” demokrácia: eszerint az ideális politika(i kultúra) nem a különbségek elsimítására, nem is az integrációra, hanem éppenséggel a vita, eltérés, ellentmondás fenntartására, akár elősegítésére törekszik. Ezért aztán a felszabadítás, ha méltó a névre, sosem „kívülről” vagy „felülről” zajlik (valamilyen Párt vagy értelmiség által), és nem is tanító vagy felvilágosító jellegű (egyik leghíresebb könyve „a tudatlan iskolamester” a tanulókat pusztán megerősítő pedagógiájáról szól), hanem a domináltak kultúrájának elismerésén alapul. Mert mint nagyhatású gyűjteménye, „A proletárok éjszakája” (La nuit des prolétaires) bemutatja – és további irodalmi, színházi és filmes elemzései alátámasztják –, a munkásosztály, a bevándorlók, a kisemmizettek világai éppoly gazdag tárházát nyújtják a szépség, a költészet, az alkotás tapasztalatának, mint az elitekéi, csak épp más jellegű esztétikai gyakorlatokban valósulnak meg, más kódok szerint szerveződnek; ezek leírása és értelmezése Rancière talán legmaradandóbb teljesítménye. Magyarul A felszabadult néző és az Esztétika ​és politika c. bevezető jellegű művei olvashatók, valamint Tarr Béláról írott monográfiája, az Utóidő.
How to cite:
Theatron 16, 3. sz. (2022): 133–146.
Cím/Title (HUN): A templom lépcsője. Moszkva–Drezda, 1912
Cím/Title (ENG): The Temple Staircase (Moscow-Dresden, 1912)
Abstract:

The paper traces the steps in Edward Gordon Craig’s exploration of the original principles of theatre. Craig invoked the myth of the theatre’s origins to make sense of the art of the visible, a tangible presence, and wanted it to use its own means to show itself. He imagined the theatre as an organisation of space, an ensemble of buildings, silhouettes, and light, which is essentially a theatre of silence, where the text takes on a different role than before, the drama takes on a plastic and musical form, and the actor is transformed from interpreter to a body that denies the artificiality of the stage.

Keywords: Edward Gordon Craig, Adolphe Appia, Übermarionett, mimesis, Jaques-Dalcroze.