Az előadás színházkulturális kontextusa
A magyarországi közönség a 90-es évektől viszonylag rendszeresen találkozhatott olyan előadásokkal, melyekben vegyes képességű, fogyatékkal élő, megszokottól eltérő alkatú, korú előadók szerepeltek. A Szkéné Színház mozgásszínházi találkozóin fellépett Tyst Theatre, Théâtre du Plantin, több alkalommal a Kaleidoscope Theatre.1 A Műcsarnok 1996-os fesztiválprogramjában Raffaello Sanzio Társulat Oresteia2 című darabját mutatták be, míg a Petőfi Csarnokban a DV8 Bound to Please3 előadása és az International Movement Theatre4 vendégjátékai voltak láthatók. A CandoCo először 2002-ben járt hazánkban a Sziget Fesztiválon.5
Az előadások mellett – többek között a Kortárs Táncműhely programkínálatában KÉP A KÉP B – elérhetők voltak azok a mozgástréningek, tánckurzusok, mozgásterápiás műhelyek, melyek lehetővé tették a résztvevők számára, hogy előképzettség nélkül részt vehessenek a foglalkozásokon. A bemutatott előadás szempontjából kiemelkedő fontosságú volt az Alito Alessi vezette DanceAbility kurzus, aki a táncképesség alapjául a lélegzés képességét jelölte meg. A kurzust kifejezetten mozgássérültek és hozzátartozók részére ajánlották, de bármilyen adottsággal, fogyatékkal élő érdeklődő számára nyitott volt.6
Az évtized végére megalakultak az első hazai vegyes képességű, illetve fogyatékkal élő tagokból álló társulatok, tánccsoportok: 1998-ban Elek Dóra vezetésével a Baltazár Színház,7 Bóta Ildikó kezdeményezésére a Tánceánia,8 1999-ben a Gördülő Tánccsoport.9 2001-ben létrejött a Roll Dance Budapest Kerekes székes Kombi Tánc Együttes,10 2005-ben a Napsugaras Csoport,11 illetve a MáSzínház.12
A mozgásukban akadályozott előadók számára kiemelkedő fontosságú, hogy meg tudják közelíteni az előadás- és a próbahelyeket. Míg a nagyobb külföldi társulatok a fellépés feltételeként szabhatták az előadók számára megfelelő utazás, szállás- és próbahelyek biztosítását,13 illetve elérhetők voltak számukra olyan nagyobb befogadóképességű, könnyen akadálymentesíthető helyszínek, mint a Sziget Fesztivál, vagy a Petőfi Csarnok, addig a 90-es évek végére a független tánctársulatoknak komoly nehézséget jelentett már a hozzáférhető próbahelyek felkutatása is – az akadálymentesítés szintjétől függetlenül.14 Bár az 1997–1998-ban életbe lépő törvények15 részletesen szabályozták a fogyatékos személyek jogait, esélyegyenlőségük biztosítását, a közhasználatú épületek megközelíthetőségét, a középületek akadálymentesítését nem sikerült a jogszabályban előírt határidőre, 2005-re megteremteni. A vegyes képességű tagokkal dolgozó társulatoknak az adott befogadó-illetve előadói helyszínhez kellett alkalmazkodniuk. Ilyen befogadó tér volt a MU színház, melynek Duplex est KÉP C sorozata fiatal alkotók – egy este két társulat – számára kínált bemutatkozási lehetőséget.
Dramatikus szöveg, dramaturgia
A Fény-űzők előadása alatt a színpadon nem hangzott el szöveg. A programfüzet leírásában egy Saint-Exuperytől származó idézet szerepel: „Egyetlen igazi fényűzés van csupán, az emberi kapcsolatok”. Ezt a luxust, a szórólap szövegével élve a „kapcsolódás, találkozás, érintés, érintkezés és kommunikáció” fényűzését mutatta be első színpadi darabjával a Tánceánia Együttes, „az első súlyosan kommunikáció gátolt (mozgás és beszédsérült) emberekből álló társulás.” KÉP D KÉP E
A fény és a teljes sötétség négy szakaszra tagolta az előadást, egy-egy szituációban mutatva be a két eltérő képességű táncos kapcsolódásának dinamikáját. Az előadásról mind a két este videofelvétel készült.16 A darab első részében a szereplőkön lévő kabát, cipő és zokni levételét, az előadók földre kerülését, kapcsolódásukat, szintváltásukat láthatjuk. Ezt követően a táncosok állásban, illetve (kerekesszékben) ülve, kartávolságban, vagy egymást érintve mozognak. A harmadik fejezetben a távolság nagyobbá, a mozgás dinamikusabbá válik, legvégül a korábbiaktól eltérő, világosabb fényviszonyok lehetővé teszik az érintés mellett a tekintet, mint kapcsolódási pont megjelenését. A darab lezárásában a táncosok egymás tereit is bejárják. Bótát Potoczky kerekesszékében, míg Potoczkyt álló helyzetben, pörgésben is láthatjuk.
A rendezés
A díszletelemek nélküli színpadon világítás által kijelölt fénykörök, illetve négyzetek váltak a tér rendezőelemeivé, kijelölve a szereplők mozgásterét, a találkozási pontokat. Az utolsó részben a fehér balettszőnyeggel borított színpad egésze fényben látható, s a fény megnöveli a táncosok mozgásterét, lehetővé téve a húzásokat, tolásokat, testsúlyáthelyezéseket, játékosabb helyzetek kibontakozását.
A Fény-űzők és az azt követő improvizáció az esten belül közös ívet alkot, ahol a nézők az első hazai és vegyes képességű előadókból17 álló társulat színpadi debütálásának tanúi. A fogyatékkal élők ellátását célzó intézményi keretek között megalakuló Tánceánia Együttes a táncos és mozgásterapeuta Bóta és a kommunikáció-gátolt (mozgás- és beszédsérült) Potoczky duettjével lép ki először a színházi nyilvánosság elé, ahol a kapcsolódás és kommunikáció lehetőségeit kutatják a mozgásimprovizáció, a kontakttánc eszközeivel. Az ezt követő quartett-improvizációban a Tánceánia tagok a táncos és koreográfus Gál Eszter és a zenész Grencsó Istvánnal kiegészülve reflektálnak egymás mozgás- és zenei improvizációjára. Az előadók bátran nagyítják fel, tükrözik, esetenként karikírozzák a sajátos mozgásmintákat, megjelenik a későbbi Tánceánia előadásokra is jellemző humor.18
A korábbiaktól eltérően nem módszerbemutató alkalmat, szakmai prezentációt látunk színházi térben,19 hanem annak a Tánceánia együttesnek az első táncelőadását, melyet a hazai kortárstánc szakma 2018-ban Lábán Rudolf-különdíjban20 részesített.
Színészi játék
Bóta Ildikó a Bolero Pantomimegyüttesben tűnt fel, emellett az 1980-as évek második felétől Budapesten (Berger Együttes) és Egerben táncolt és oktatott. Előadásmódja ötvözte modern tánc, pantomim, kontaktimprovizációs tapasztalatait21 a mozgásterápiás, Dévény- és Dance Ability módszerek megközelítésével.22 Az előadásban mozgásterapeutaként és táncosként egyaránt jelen van. Ez a speciális jelenlét a mixed-ability mozgalom sajátossága, mely rehabilitációt és az integrációt egyaránt szolgálja. Mindez a későbbiekben is jellemzi a Tánceánia munkamódszerét.23 Az érintés a Fény-űzőkben a szereplők kapcsolódásának, párbeszédének elsődleges módja. Egyfelől fő kommunikációs csatorna, másrészt mozgatások és mozgások, húzások, tolások, súlyadások terepe.
Potoczky Gábor három éven át dolgozott Bóta Ildikóval a Bliss Alapítvány mozgásterápiás csoportjában. Mozdulataiban folyamatosan jelen van „nemengedelmeskedés”.24 Potoczky az előadás során egyfelől az egyes testrészek mozgékonyságának, irányíthatóságának tudására épített, például a kifejezetten mozgékony lábujjakra a kéz ujjaival szemben. Tisztában volt a partner, kellékek súlyával, tudatosan használta a gravitációt, ami lehetővé tette a takarékosabb testhasználatot. A „nemengedelmeskedés”, mint alapállapot kísérletezésre késztette, jelenléte mindvégig intenzív, éber maradt.
Esetében az előadáson és a próbákon való részvétel – a színházépület belső elrendezését tekintve –25 külön erőfeszítést és nagyfokú testi tudatosságot igényelt. Az előadás leghangsúlyosabb és egyben többfunkciós színpadi kelléke Potoczky Gábor mindennapokban használt mechanikus, önhajtós kerekesszéke. Az eszköz önmagában is erős hatással bír a kiemelt térben, jelenléte első pillanatban egyértelművé teszi használója nem konvencionális mozgástapasztalatát. A szék a színpadon eleinte „rendeltetésszerű” funkcióját tölti be; Potoczky ülő pozícióban végzett mozgásainak alátámasztója, lehetővé teszi az előadó helyváltoztatását. A darab közepétől a kerekesszék szerepe és használata fokozatosan átalakul, míg a végén, a kontaktimprovizációból ismert közös nyugalmi pontok keresésénél, a testsúly áthelyezéseknél szinte maga is „játszóvá” válik; a megtalált súlypont immár a két előadó és az elmozdulást, stabilitást egyaránt jelentő szék triójából fakad.
Az előadás zenei anyaga felvételről játszott, eltérő atmoszférájú és különböző előadóktól származó dalok sorozata. A darab első részében a zene hiánya, a teljes csend dominál. Ezt követően Cezaria Evora Ausencia, a harmadik részben Laurie Anderson Strange Angels, zárásként Vassilis Saleas Improvisation című száma hallható.
A darab fénytervezője Bánki Gabriella, aki kezdetben táncosként, majd angliai, hollandiai tanulmányútját követően fénytervezőként dolgozott független társulatokkal. A 2003-as Duplex-estet követően a hazai vegyes képességű előadók közül több alkalommal működött együtt a Tánceánia Együttessel, valamint a Baltazár Színházzal.26
Az előadás szereplői földszínű, egyforma férfiöltönyöket és pólót viselnek. Míg Potoczky esetében a monokróm férfiruha erősíti azt a benyomást, hogy az előadó önmagát játssza és nem egy szerepet, addig Bóta esetében ugyanaz a férfi öltönynadrág jelmezként hat, kijelölve viselője szerepeit – koreográfus, mozgásterapeuta, a partner kommunikációját, mobilitását segítő asszisztens.
Az előadás hatástörténete
A Fény-űzők színpadra állítása27 megnyitotta az utat a vegyes képességű előadók részvételével készült hazai táncelőadások előtt. Az előadás után fél évvel Féderer Ágnes a Népszabadságban mutatta be részletesen Bóta Ildikó és Potoczky Gábor közös munkáját. Ezt követően vette fel Bóta Ildikóval a kapcsolatot Bozsik Yvette koreográfus, aki 2004-ben debütáló Táncterápia című előadásában külön jelenetet szentelt a Tánceánia-tagok duettjének. A duettet koreografáló Bóta és a két alkalommal játszó Potoczky mellett Bruckner Csaba, Gribunov Anton, Puskássy Márk játszott abban az előadásban.28 A megjelenő kritikák kitérnek a Tánceánia etűdre – hol magasztos, heroikus küzdelem bemutatásaként, hol nagy előkészítést igényló jelenségként, vagy épp megengedhetetlen koreográfiai elemként írva le.29
Bozsik 2008-ban rendezte meg Lélektánc című darabját, ismét Tánceánia tagok részvételével.30 A Budapesti Tavaszi Fesztiválra készült darabban a Tánceánia tagjai nem csupán előadóként, de alkotótársként is megjelentek, hiszen az alkotói folyamatba is belekerültek a Tánceániában folyó munka módszertani A L’Oreal cég támogatásának köszönhetően az előadás 10 alkalmas országos nyári turnéra ment 2009-ben.31
Bóta Ildikó és Potoczky Gábor Vonulat című előadása 2010-ben bekerült az első Tantermi Színházi Szemle előadásai közé.32 A Szemle 2011 elején, MU Színházban került megrendezésre. Potoczky Gábor ekkor már elektromos kerekesszékkel közlekedett. Bár a jogi szabályozás szerint a magyarországi színházaknak 2011 elején a hatályos jogszabályok (többször módosított) határideje szerint már akadálymentesített térként lehetővé kellett volna tenniük a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést,33 akadálymentesítés hiányában az előadást a MU Színház aulájában, a kövön játszották, a nézők a lépcsőn ültek. A szemle nagy szakmai nyilvánosságot kapott, ugyanakkor a 16 előadást összegző írásokban kevés szó esett a Vonulatról.34
Potoczky Gábor 2021. január 3-án elhunyt.35 Bóta Ildikó 2021 novemberében Pure címmel előadást készített, melynek alapját három, a Tánceánia együttesben részt vevő szülővel, köztük Potoczky Magdolnával készített interjú hangfelvétele adja. Az interjúkból állt össze az a hangtér, mely körülöleli az előadókat – Környei Kristófot és Tóth Károlyt.36
Az előadás adatai
Cím: Fény-űzők. Bemutató dátuma: 2003. szeptember 25. További előadások: 2003. szeptember 26. Bemutató helyszíne: MU Színház. Rendező-koreográfus: Bóta Ildikó, Potoczky Gábor. Táncosok: Bóta Ildikó, Potoczky Gábor. Fény: Bánki Gabriella.
Jogszabályok:
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről.
1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról.
2007. évi XXIII. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük.
biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról.
A 2003. szeptember 25. és 26-i Fény-űzők előadásról és az azt követő improvizációról készült videófelvétel. Bóta Ildikó magángyűjteménye.
„Korlátok nélkül”. Alito Alessi kurzusa a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület, Kortárs Táncműhely/Óbudai Színházi Műhely szervezésében. Szórólap Kálmán Ferenc magángyűjteményéből.
Az Artman Egyesület közleménye. „Potoczky Gábor, Potó és a Tánceánia 1998 – 2021”. artman.hu. 2021.11.24. https://artman.hu/potoczky-gabor-poto-es-a-tanceania-1998-2021/.
A Gördülő Tánccsoport bemutatása. Hozzáférés: 2022.01.16. http://www.gordulotanc.hu/bemutatkozunk.php.
A Kortárs Táncműhely programjai 1992–1997, Kálmán Ferenc magángyűjteménye.
A Lábán Rudolf-díjról. Hozzáférés: 2022.01.16. https://trafo.hu/laban-dij.
Antigoné szórólap 1997. SZFA–OSZMI Táncarchívum hozzáférés: 2022.01.16, https://mandadb.hu/tetel/753194/Antigone.
Bánki Gabriella Wikipédia-oldala. Hozzáférés: 2022.02.04. https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1nki_Gabriella.
Bajna Zsóka. „Sejt-elmeink”. Ellenfény 9, 3. sz. (2004): 28–30.
Berecz Zsuzsa. „Táncképesség: Az ArtMan Egyesület munkájáról”. Színház 49, 7. sz. (2017): 10–14.
Bóta Ildikó. „Aki lélegzik, táncolni is képes”. Hozzáférés: 2022.02.04. http://artman.hu/aki-lelegzik-tancolni-is-kepes/.
A CandoCo Dance Company ajánlata a MU színház részére. 2000. évi turné, szórólap. SZFA– OSZMI Táncarchívum.
Ertl Dóra. „»A színházművészetnek is szüksége van az iskolai előadásokra«”. fidelio.hu. 2011.03.29. https://fidelio.hu/edu-art/a-szinhazmuveszetnek-is-szuksege-van-az-iskolai-eloadasokra-82891.html.
Féderer Ágnes. „Ildi, a zene és én”. Népszabadság, 2004. jan. 02., 8.
Halász Tamás. „A mozdulat végpontjai: Táncterápia”. Színház 38, 4. sz. (2004): 43–44.
Halász Tamás. „A testben múló idő”. Színház 49, 1. sz. (2017): 12–16.
Halász Tamás. „Jószolgálat: Bozsik Yvette: Lélektánc”. revizoronline.hu. 2008.03.23. https://revizoronline.com/hu/cikk/248/bozsik-yvette-lelektanc/.
Halász Tamás. „Mozgáskorlátozatlanok”. Népszabadság, 2002. aug. 08., 9.
(sze). „Nívódíjas a magyar mozgásterápiás műhely”. fidelio.hu. 2016.06.08. https://fidelio.hu/tanc/nivodijas-magyar-mozgasterapias-muhely-17083.html.
Kútszegi Csaba. „»Élni jó és én ez el tudom táncolni«”. Magyar Hírlap, 2004. febr. 28–29., 31.
(KÁG). „Meztelen és való”. Kurír, 1996. nov. 29., 11.
A Kortárs Táncműhely programjai 1992–1997. Kálmán Ferenc magángyűjteménye.
MáSzínház. „Rólunk”. Hozzáférés: 2022.01.16. https://mas-zinhaz.hu/rolunk.
Molnár Györgyi. „Akik eltáncolják a muzsikát”. Magyar Nemzet, 2008. okt. 27., 14.
[n. n.]. „Bozsik Yvette Társulat: Lélektánc”. szinhaz.hu. 2009. 05. 01. https://szinhaz.hu/2009/05/01/bozsik_yvette_lelektanc.
[n. n.]. „Bozsik Yvette Társulat: Táncterápia”. trafo.hu. Hozzáférés: 2021.11.26. https://trafo.hu/programok/program_21_8.
[n. n.]. „Tantermi Színházi Projekt ismertetése”. Hozzáférés: 2021.11.19. https://www.szinhazineveles.hu/szervezet/fuge-produkcio/.
[n. n.]. „»Pesszimista és szomorú«: Ladjánszki Márta koreográfus”. Magyar Narancs, 2010. szept. 16., 46.
Új lenyomat/Tánc. Fény-űzők Duplex Est szórólap 2003. SZFA–OSZMI Táncarchívum.
Pandula András, szerk. Segédlet a közszolgáltatásokhoz és egyéb szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtéséhez. Budapest: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft, 2015.
Rácz Anna. „Az Artman alkotóit társaik elvesztése is megrendítette”. librarius.hu. 2021.11.24. https://librarius.hu/2021/11/24/az-artman-alkotoit-tarsaik-elvesztese-is-megrenditette/.
Regős Pál és Regős János. Színház ég és föld között. Budapest: Műegyetem, 2008.
Roll Dance Budapest. Hozzáférés: 2022.01.16. http://www.rolldance.hu/hu/index.html.
Sifter Veronika beszélgetése Bóta Ildikóval. Hangfelvétel. 2021.11.03.
sisso. „Kezdetben volt a bolondok uzsonnája: (Értelmi fogyatékosok előadásai)”. Magyar Narancs, 1998. máj. 21., 32.
Szemessy Kinga. „A formanyelv új, de az útpadka magas: Nem konvencionális testek a nemzetközi táncszínpadon”. Színház 49, 4. sz. (2017): 16–19.
Sziklainé Lengyel Zsófia. „A tánc is mindenkié”. egysimaegyforditott.com. 2021.04.14. https://www.egysimaegyforditott.com/post/a-t%C3%A1nc-is-mindenki%C3%A9.
Szűcs Mónika. „Osztálytalálkozó: Tantermi Színházi Szemle”. Ellenfény 16, 3–4. sz. (2011): 43–48.
Tánceánia Együttes. Hozzáférés: 2022.01.16. https://artman.hu/mit-teszunk/mozgas-csoportok/tanceania-egyuttes.
Trafó: Bozsik Yvette Társulat: Táncterápia. trafo.hu. Hozzáférés: 2021.11.26. https://trafo.hu/programok/program_21_8.
- 2: (KÁG), „Meztelen és való”, Kurír, 1996. nov. 29., 11.
- 3: „Newson Bound to Please-e – mint szinte bármelyik alkotása (melyek közül két évtized alatt eddig ötöt láthattunk itthon) – kényelmetlenségével, kíméletlen őszinteségével tüntetett. Payne-Myers karaktere, amely a külföldi táncvendégjátékok másfél évtizedig tartó aranykorának vége felé tűnt fel, mélyen megérintette a feszes, tökéletes állapotban lévő, fiatal táncosi alakhoz szokott nézői szemeket, mivel elsőként hozott elő komolyan egy olyan kényes és alapvető kérdést, mint a generációs különbségeké.” Halász Tamás, „A testben múló idő”, Színház 49, 1. sz. (2017): 12–16, 13.
- 4: Antigoné szórólap 1997, SZFA–OSZMI Táncarchívum, hozzáférés: 2022.01.16, https://mandadb.hu/tetel/753194/Antigone.
- 5: Halász Tamás, „Mozgáskorlátozatlanok”, Népszabadság, 2002. aug. 08., 9.
- 7: „Elek Dóra, a leendő társulat vezetője nem gyógypedagógus, inkább színházi szakember, határozott rendezői attitűdökkel. Szeret értelmi fogyatékosokkal dolgozni, mert ők amellett, hogy felnőttek, tehát hasonló problémák foglalkoztatják őket, mint minket, a munkától a párválasztásig, genetikailag konzerválódott gyermeki szemléletükkel, erősebb ösztöneikkel olyan nézeteket képviselnek, amelyek a normálisnak mondott embert állandó elgondolkodásra, csodálkozásra késztetik.” sisso, „Kezdetben volt a bolondok uzsonnája: (Értelmi fogyatékosok előadásai)”, Magyar Narancs, 1998. máj. 21., 32.
- 8: Bóta Ildikó szóbeli közlése Sifter Veronikának. 2022.03.14. Az ArtMan Együttes honlapján a Tánceánia Együttes alapításának éve 1999. Hozzáférés: 2022.01.16, https://artman.hu/mit-teszunk/mozgas-csoportok/tanceania-egyuttes/.
- 9: A Gördülő Tánccsoport bemutatása, hozzáférés: 2022.01.16 http://www.gordulotanc.hu/bemutatkozunk.php.
- 10: Roll Dance Budapest, hozzáférés: 2022.01.16, http://www.rolldance.hu/hu/index.html.
- 11: Molnár Györgyi, „Akik eltáncolják a muzsikát”, Magyar Nemzet, 2008. okt. 27., 14.
- 12: MáSzínház: „Rólunk”, hozzáférés: 2022.01.16, https://mas-zinhaz.hu/rolunk.
- 13: „Mellékeljük a 2000. őszi turnészezon új repertoárjának részleteit. A nemzetközi turnékon a társulat honoráriuma 4.000 (font) plusz szállás és utazás – ez több fellépés esetén alkuképes. Szállás és szállítás külföldi turné esetén: Vonat: a társulat csak akkor tud vonattal utazni, ha ezek megközelíthetősége a társulat tagjai részére (különösen az illemhelyek) biztosítható. A szükséges intézkedéseket előre szükséges egyeztetni és a társulattal tisztázni. Légi közlekedés: A legtöbb légitársaság rendszeresen szállít kerekesszékes utasokat, de előzetesen jelezni kell ezt a tényt az ülőhelyek foglalásakor. A repülőteret külön kell értesíteni, mert a fenti információk ne mindig jutnak el hozzájuk az utaslistán szereplő adatokon keresztül. Továbbá több időre van szükség a check-in-nél. Szállás: A mozgássérült táncosoknak akadálymentesített szállásra van szükségük. A szobának nem szükséges a szálloda földszintjén lennie, ha van megfelelő lift, legalább 800 mm széles ajtóval és hasonló szélességű ajtóval ellátott, akadálymentesített fürdőszoba. Megfelelően akadálymentesített szállást találni nem egyszerű, kérjük, engedje meg, hogy segítsünk Önnek! Vonja be a foglalási folyamatba asszisztensünket! Ez mindennapos probléma számunkra is, ami miatt találékonynak kell lennünk. Ismertesse velünk a költségvetését, és mi magunk igyekszünk megoldani a szálláskeresést. A fogyatékkal élő táncosoknak kétágyas szobákra van szükségük. A társulat többi tagjának egyágyas szobára van szüksége. Ezek a feltételek nem módosíthatók.” CandoCo Dance Company ajánlata a MU színház részére, 2000. évi turnéra Szórólap, SZFA–OSZMI Táncarchívum. (Sifter Veronika fordítása.)
- 14: 1998-ban azzal az elsődleges céllal jött létre az L1 Független Táncművészek Társulása, hogy tagok közösen béreljenek és tartsanak fent próbahelyet. „»Pesszimista és szomorú«: Ladjánszki Márta koreográfus”, Magyar Narancs, 2010. szept. 16., 46.
- 15: „18. § (1) A fogyatékos személy számára lehetővé kell tenni a művelődési, kulturális, sport- és más közösségi célú létesítmények látogatását. […] 29.§ (1) (6) A törvény kihirdetésekor már meglévő középületek akadálymentessé tételét fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-jéig el kell végezni.” 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról. Továbbá: „2.§ E törvény alkalmazásában: 1. Akadálymentes: az épített környezet akkor, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük. […] 9. Közhasználatú építmény: az olyan építmény (építményrész), amely a település vagy településrész ellátását szolgáló funkciót tartalmaz, és használata nem korlátozott, illetve nem korlátozható (pl. alap-, közép-, felsőfokú oktatási, egészségvédelmi, gyógyító, szociális, kulturális, művelődési, sport, pénzügyi, kereskedelmi, biztosítási, szolgáltatási célú építmények mindenki által használható részei). […] 31. § (1) Az építmény elhelyezése során biztosítani kell: d) a közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek részére is a biztonságos és akadálymentes megközelíthetőséget. […] (4) Az építménynek és részeinek (önálló rendeltetési egység) építése, felújítása, átalakítása, bővítése, helyreállítása, korszerűsítése során biztosítani kell: c) a mozgásukban korlátozott személyek részére is a közhasználatú építmények esetében a biztonságos és akadálymentes használhatóságot”. 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről.
- 16: A 2003. szeptember 25. és 26-i Fény-űzők előadásról és az azt követő improvizációról készült videófelvétel. Bóta Ildikó magángyűjteménye.
- 17: A Tánceánia Együttes – önmeghatározása alapján – vegyes képességű tánccsoport, hozzáférés: 2022.01.16, https://artman.hu/mit-teszunk/mozgas-csoportok/tanceania-egyuttes/.
- 18: „Az alkotók nem félnek az első pillantásra akár groteszknek is tekinthető látványtól, amelyet a másképp működő testek esetében a mozdulatok nyitottsága és látszólagos kontrollálatlansága teremt. A groteszk azonban sokszor sajátos líraiságba vagy éppen cirkuszi komikumba fordul (pl. amikor a Mandala című előadásban az előadók különböző görgő-billenő alkalmatosságokon egyensúlyoznak és gurulnak versenyt a színpadon). Ezek a helyzetek nem engedik, hogy a néző megálljon az együttérzés vagy szánalom érzésénél, hanem arra ösztönzik, hogy kitartsa a tekintetét, elmélyüljön a testek szemlélésében, engedje meg magának azt, amit a hétköznapokban esetleg nem enged, mert inkább elkapja a tekintetét.” Berecz Zsuzsa, „Táncképesség: Az ArtMan Egyesület munkájáról”, Színház 49, 7. sz. (2017): 10–14, 12–13.
- 19: Bóta a halmozottan fogyatékos fiatal felnőttek komplex rehabilitációját felvállaló Bliss Alapítványnál kezdett el mozgásterápiás csoportot vezeti Alessi módszerével. A több éven át tartó kiscsoportos munka eredményét a csoportban részt vevő Potoczky Gáborral először szakmai konferenciákon prezentálták
- 20: A Lábán Rudolf-Díjat a Trafó Kortárs Művészetek háza és a MU Színház alapította 2005-ben „legszínvonalasabb alkotásainak, alkotóinak elismerésére és népszerűsítésére”. A Lábán Rudolf díjról. hozzáférés: 2022.01.16. https://trafo.hu/laban-dij.
- 21: Bóta Ildikó Sifter Veronikának küldött életrajza 2022. 02. 04-én.
- 22: „Bóta érdeklődése – a sérültség, mozgás-korlátozottság állapotát megélve – még modern táncosként szerzett kisebb-nagyobb sérülései folytán irányult a különböző terápiás gyakorlatok felé. Nem sokkal később a Dévény-módszerként ismert manuális technika elsajátításával már mint képzett mozgásterapeuta dolgozott mozgássérültekkel. 1998-ban Kálmán Ferenccel vett részt egy az Egyesült Államokban sikerrel alkalmazott mozgás- és táncterápiás technika Budapesten rendezett workshopján, melynek tapasztalatait a Bliss Alapítvány Módszertani és Kommunikációs Központban, halmozottan fogyatékosokkal való foglalkozásokon ültették át a gyakorlatba.” (Nn) „Bozsik Yvette Társulat: Táncterápia”, trafo.hu, hozzáférés: 2021.11.26, https://trafo.hu/programok/program_21_8.
- 23: Bóta Ildikó, „Aki lélegzik, táncolni is képes”, artman.hu, hozzáférés: 2022.02.04, http://artman.hu/aki-lelegzik-tancolni-is-kepes/.
- 24: „Potoczky Gábor 27 esztendős. Születési sérülése miatt nem tud beszélni és úgy mozogni, mint a többiek. Kerekes székben ül. »Ha valamit mondani szeretnék vagy tenni akarok, a tagjaim nem engedelmeskednek a szándékomnak, hanem számomra is kiszámíthatatlan kerülő utakra visznek, ahol küszködnöm kell, hogy visszaszelídítsem őket. De ha hallom a zenét, elfelejtem a korlátaimat«.” Féderer Ágnes, „Ildi, a zene és én”, Népszabadság, 2004. jan. 02., 8.
- 25: Az előadás helyszíne a MU Színház első emeleti színházterme volt, melyhez az utcaszinttől számítva két lépcsősor vezetett. A mosdó a földszinten helyezkedett el. Potoczky Gábor személyi asszisztenciáját Bóta Ildikó vállalta, a nézőtér megközelítéshez a mozgásukban akadályozott nézők pedig a Bliss Alapítvány önkénteseinek segítségét vehették igénybe.
- 26: Bánki Gabriella Wikipédia-oldala, hozzáférés: 2022.02.04. https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1nki_Gabriella.
- 27: Az előadás létrejöttéhez szükség volt a Bliss Alpítvány és Potoczky Gábor szüleinek támogatására. A színpadi próbákat bele kellett építeni az alapítványban folyó rehabilitációs munka napirendjébe „Az volt a pláne, hogy abban a nagyon szigorú napirendben, ami a Blissben volt, ezeknek a fiatal felnőtt, súlyosan, halmozottan fogyatékosoknak, ebbe a napi és hetirendbe azt beleapplikálni, hogy akkor nem heti egy közös alkalom van, hanem mi külön fogunk próbálni. És hát kellene három vagy négy alkalom, amikor a Gábornak bele kéne, hogy férjen oda, hogy akkor én tudok vele dolgozni, s ez nagyon nagy dolog volt… borzasztó nehéz volt összehozni! És nem akarták elengedni a Potót a szülők! Az, hogy ott (a Blissben) mi történik a gyerekekkel, […] hogy a Gábort (elengedni) egy idegennel […] ki fogja etetni? hogy fog aludni? A Zsófia (Kálmán Zsófia, alapító, Bliss Alapítvány) járt közbe, hogy elengedjék.” Sifter Veronika beszélgetése Bóta Ildikóval. Hangfelvétel 2021.11.03.
- 28: „Az előadásban részlet látható a BLISS Alapítvány TÁNCEÁNIA együttesének produkciójából: Koreográfus / táncterapeuta: Bóta Ildikó Táncolják: Bóta Ildikó, Puskássy Márk (12-én és 17-én) Bruckner Csaba vagy Potoczky Gábor (13-án és 18-án) Gribunov Anton (14-én és 15-én).” [n. n.], „Bozsik Yvette Társulat: Táncterápia…”.
- 29: „Csodálatos mesterség a táncterapeutáé: egyik avatott mestere, Bóta Ildikó, a Bliss Alapítvány Tánceánia együttesének vezetője tanítványaival-pácienseivel, így Potoczky Gáborral (más napokon Puskássy Márkkal, illetve Bruckner Csabával vagy Gribunov Antonnal) maga is részese az előadásnak. Bóta és Potoczky a produkció szövetében önmagában álló (a Tánceánia estjéből átemelt és e darabba adaptált) betét-kettősét egy gumitestű virtuóz, Ritter Emőke artistamunkája ellenpontozza. Az utóbbi csodálatos hajlékonyságával eléri a testből kihozható „maximumot” – produkciója megkísérti a lehetetlent. A néző tátott szájjal ámul, miközben borzongva követi a művésznő mozdulatait, agya minden merész parancsának engedelmeskedő tagjainak útját a térben. Potoczky Gábor testének minden egyes apró mozdulata heroikus küzdelem, roppant lelkierő gyümölcse. A kerekes székéből – segítséggel – felálló férfi estéről estére magát a csodát játssza el: felkel, és jár. Megkísérli visszavenni az uralmat nehezen engedelmeskedő tagjai fölött – és győz.” Halász Tamás, „A mozdulat végpontjai: Táncterápia”, Színház 38, 4. sz. (2004): 43–44. És: „Nagy kockázatot vállalt Bozsik Yvette, amikor úgy döntött, hogy kerekes székes mozgássérült gyerekeket léptet fel a Táncterápiában. Jól mérlegelt a koreográfus, mikor úgy döntött, hogy a nagy jelenetet hosszú, majd negyven perces előkészítés után mutatja be. Ha ugyanis már az előadás első harmadában betolják a fiatalembert, vagy esetleg többször is meg kell jelennie, akkor a jelenség – jelentőségét vesztve – szenzációhajhász mutatvánnyá degradálódik.” Kútszegi Csaba, „»Élni jó és én ez el tudom táncolni«”, Magyar Hírlap, 2004. febr. 28–29., 31. „Sajnálattal láttam azonban a színpadon a vitustánc alá vetett guruló-székes, fizikailag sérült férfinek és ápolójának az etűdjét. Fricska ez? Kiszólás? Gúny? Önirónia? A reménytelenség érzése? „Mégsincs tehát terápia? Hisz nevezhető-e annak az ápolónő kétes értékű tánca, amelyben a tolószékes fiú szerencsétlenségével kacérkodik, felmászva a székre is, érintkezve a testével is. Ha a terápia és a gyógyulás a valódi cél, akkor megengedhetetlennek tűnik, hogy koreográfiai elemmé degradáljuk, és meghurcoljuk a sérült embert a színpadon. Lehet, hogy nem is tudja, miben van része. De még ha tudja is, miért ne lehessen ő is önmaga, ahogy az összes többi szereplő? Az Önmaga szerint való táncolás lehetősége akkor adatna meg számára, ha hagynák, hogy a darab lelassuljon hozzá – mint egy kivételes, tőlünk nagyon különböző világú előadóhoz. A befogadó számára így könnyedén és csodálatosan átérezhetővé válna bizonyos Lény-iség kiemelt működése vagy jelenléte a tánc-műben. Lehet, hogy az összes alak ugyanazon Lény kivetülése, akár táncoló árnyék, akár légtornászról, akár nyomorék az, akit mozdulni látunk. Miért pont a sérült tánca ne legyen hiteles?” Bajna Zsóka, „Sejt-elmeink”, Ellenfény 8, 3. sz. (2004): 28–30, 28.
- 30: „Arról, hogy e mű maradéktalanul azzá legyen, ami, Bozsik Yvette koreográfus-rendező és Iványi Marcell társrendező mellett a Tánceánia mozgásművész-mozgásterapeuta hármasa: a színpadon meg nem jelenő konzultáns-asszisztens Bóta Ildikó és az előadás fellépőjeként is látható Gál Eszter és Kálmán Ferenc személye a garancia. A színpadon a Tánceánia gárdájából Bruckner Csaba, Potoczky Gábor és Puskássy Márk – utóbbiak ketten kerekesszékben. Hármójukra már meleg szívvel emlékezhetünk Bozsik Yvette nagyhatású, komoly diskurzust kiváltott, Táncterápia című produkciójából.” Halász Tamás, „Jószolgálat: Bozsik Yvette: Lélektánc”, revizoronline.hu, 2008.03.23, https://revizoronline.com/hu/cikk/248/bozsik-yvette-lelektanc/.
- 31: „Az előadás az esélyegyenlőség jegyében 2008-ban zajló Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében készült. Mint Bozsik Yvette kifejtette, bár korábban a Táncterápia című előadásában már szerepeltek a Tánceánia Együttes halmozottan sérült tagjai, a Lélektánc az első, valóban közösen készített munkájuk. Számunkra teljesen újszerű és nagyon tanulságos volt az a módszertan, amivel a próbák alatt szembesültünk – emlékszik vissza a Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus. – Nem egy előzetesen eltervezett koreográfiával érkeztem: hetekig folyó, körbeülős beszélgetések után a két társulat tagjainak összepárosításaiból és meglepő szituációkba helyezéséből születtek meg azok az improvizációk, melyekből az előadás később felépült – ebben a munkafolyamatban segítőtársaim Bóta Ildikó és Iványi Marcell voltak.” Bozsik az azóta készült Lány, kertben és a Gyergyószentmiklóson bemutatott Játszótér című előadásait már a Tánceániától tanult, a próbafolyamatot és a táncosokat egyaránt inspiráló improvizációs módszerrel koreografálta meg.” [n. n.], „Bozsik Yvette Társulat: Lélektánc”, szinhaz.hu, 2009.05.01, https://szinhaz.hu/2009/05/01/bozsik_yvette_lelektanc.
- 32: „2010-ben a FÜGE a Polgár Krisztina Emlékalap megbízásából pályázati felhívást tett közzé Tantermi Színházi Projekt címmel. A pályázat célja olyan színházi előadások létrejöttének motiválása és továbbjátszásának támogatása volt, amelyek a középiskolás réteget szólítják meg és mobilitásuknál fogva alkalmasak iskolai, tantermi vendégjátékokra. A beérkezett projekteket szakmai zsűri bírálta el: Gáspár Máté, Nánay István és Vekerdy Tamás. A legjobbnak vagy legizgalmasabbnak tartott előadások a kétnapos szemle keretein belül mérettettek meg szakértői, tanári, valamint diák közönség előtt.” [n. n.], „Tantermi Színházi Projekt ismertetése”, hozzáférés: 2021.11.19, https://www.szinhazineveles.hu/szervezet/fuge-produkcio/.
- 33: „29. § (6) A törvény kihirdetésekor már meglévő középületek akadálymentessé tételét fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-jéig el kell végezni.” 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról.
- 34: „A másik előadás, ami nehezen képzelhető el – ismerve a magyar iskolaépületek adottságait –, hogy fizikailag egy tanterembe vagy akár más iskolai közösségi terekbe bevihető volna, az a Tánceánia Vonulat című produkciója: egy halmozottan sérült férfi (Potoczky Gábor) és egy táncos-táncterapeuta (Bóta Ildikó) kettőse. A szöveg helyett a mozgás kényszerűen redukált eszközeivel élő előadás ezen a formai problémán túl azt a zavarba ejtő kérdést veti fel, hogy ami terápiaként működik, produkcióként több-e, mint ennek az elszánt és lélekemelő munkának a demonstrációja.” Szűcs Mónika, „Osztálytalálkozó: Tantermi Színházi Szemle”, Ellenfény 16, 3–4. sz. (2011): 43–48, 44.
- 35: „Potó, aki eltáncolta, amit érzett, amit gondolt, aki az első tánc duettet alkotta, adta elő Bóta Ildikóval, aki megalapította a Tánceánia Együttest több, mint húsz évvel ezelőtt, most már máshol táncol… január 3-án hagyott itt minket, váratlanul. Megrendültünk, még nem hisszük el, mert érezzük az érintését, a mosolyát, a táncainkban benne van az ő mozdulata, a lénye. Egyszerűen ’csak’ velünk van … és lesz.” Az Artman Egyesület közleménye, „Potoczky Gábor, Potó és a Tánceánia 1998 – 2021”, artman.hu, hozzáférés: 2021.11.16, https://artman.hu/potoczky-gabor-poto-es-a-tanceania-1998-2021/.
- 36: „Az előadás alapját három szülővel készített interjú adta, melyeket hangfelvételeken rögzített Bóta Ildikó, ezzel a szülői perspektívát fókuszba helyezve, ami eddig az Artman művészi munkájában közvetlenül nem jelent meg. A PURE kiemeli a sérült tagok szüleinek gondolatait, meglátásait a gyermekeikről, a Tánceánia Együttesről. Fontos itt látni a szülők alkotást lehetővé tevő szerepét: hiszen rajtuk múlik, hogy a sérült táncosok egyáltalán részt tudnak-e venni a próbákon, így elkerülhetetlen, hogy a szülők is bevonódjanak. Az összesen nyolc óra hosszú szülőkkel folytatott interjúzásból készült az a hangtér, ami az előadást körbe öleli. Az összevágott szülői monológok adták a hangtér vázát, keretezték a munkát, amelyet az alkotók saját reflexiói is formáltak – ami a színpadon történik, az a sűrített hanganyagra és az alkotók saját érzéseire is rezonál. A munkát továbbá jelentősen befolyásolta a gyász, amelyet a társulat három tagjának, Potoczky Gábornak, Eszes Dávidnak és Sellyei Péternek az elvesztése okozott. Hiányuk alapjaiban rengette meg a Tánceániát, komoly megpróbáltatásokkal és dilemmákkal járt a koronavírus-járvány miatti bizonytalanságok mellett. A készülés során a mély pontokból Bóta Ildikót a két szereplővel, Tóth Károllyal és Környei Kristóffal való közös munka megőrzésének értéke lendítette tovább. Így készülhetett el végül az előadás, ami a nagyközönség elé tárja, hogy a fogyatékosság miben jelenthet fájdalmat az érintett szülők számára és egyben egy fontos állomás az alkotók számára a gyász feldolgozásához vezető úton, a Tánceánia szempontjából pedig egy korszak lezárását is jelenti.” Rácz Anna, „Az Artman alkotóit társaik elvesztése is megrendítette”, librarius.hu, 2021.11.24, https://librarius.hu/2021/11/24/az-artman-alkotoit-tarsaik-elvesztese-is-megrenditette/.
