A Theatront fiatal diszciplína, fiatal intézményi struktúra és fiatal kutatók megszólalási felületeként képzeltük el huszonkét évvel ezelőtt Veszprémben. Az egyetemen akkor, a rendszerváltás utáni évek újraformált tudománypolitikai keretében, Bécsy Tamás vezetésével lehetőséget és lendületet kapott a színháztudomány, hogy magyar nyelven és magyar történeti keretekben fogalmazza meg téziseit, jelölje ki vizsgálódásának irányait, építse fel kutatócsapatát. Kezdeti célunk a magyar nyelvű szakirodalom megteremtésére irányult, így az első számokban szakfordításokkal keresgéltük, miként hangzik a teatralitás, a performativitás, a liminalitás nyelvi formája a magyar mondatokban. Később, kollégáinkká váló hallgatóinkkal, a magyar színházi jelenségekre különösen érvényes kérdéseket teszteltük európai eseménytörténetbe ágyazva, s a Theatron Könyvekben a tudomány diszciplináris sajátosságait pontosítottuk. Majd létrehoztuk a Theatron Műhely Alapítványt, amely közhasznú szervezetként egy évtizede támogatja a csoportos munkát, a közösen meghatározott, eltervezett és végigvitt kutatásokat.

2020-ban azonban újratervezzük működésünket. A hangsúlyt az online térre helyezzük, hogy gyorsabban, hatékonyabban, nagyobb nyilvánossághoz érjenek el a színházról mint kulturális modellről, emlékezeti struktúráról, politikai felületről szóló szakírások. Az online tér, a multifunkcionális felület nemcsak új formát, mozgékony oldal- és linkhálót hoz magával, de új tudományos kérdéseket is generál, amelyekre immár egy körénk gyűlő új generáció is keresi a válaszokat.

Az új Theatron elsősorban ezé az új generációé. Azoknak a fiatal kutatóknak kínál terepet, akik a művészetet nemcsak értik-értelmezik, de sokszor csinálják is. Metodikájuk gyakran az art as research, tudományos elemzésük beépül előadásaikba. A Theatron nekik és velük újul meg.