Elolvasom/Read:
Letöltöm/Download: (PDF, 12,81 MB)
Szerző/Author: Bókay Antal (Pécsi Tudományegyetem)
E-mail: bokay.antal@pte.hu
Rövid életrajz/Bio:
Bókay Antal (1951), irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár. Tanulmányait az ELTE-n végezte, majd Pécsett kezdett tanítani a főiskolán, később egyetemen, ahol tanszékvezetőként, dékánhelyettesként és rektorhelyettesként is tevékenykedett. Kutatási területe a modern angol és magyar nyelvű költészet, a jelenkori irodalomelmélet és a pszichoanalízis elmélete-története.
How to cite:
Theatron 17, 3. sz. (2023): 148–169.
Cím/Title (ENG): Sophocles, Freud, and Robert Wilson. The Post-dramatic Journey of the Oedipus Scene
Abstract:

Sophocles’ Oedipus Rex is a classical, traditional work that received several important ‘post-dramatic’ reinterpretations. I will interpret two radical re-enactments which depart from traditional dramatic tradition. One was in Sigmund Freud’s oeuvre about the Oedipus complex. Freud sees psychoanalytic therapy as a kind of mise en scène, where therapy creates a theatrical situation and psychoanalysis is born out of the theatre. My connected example is Robert Wilson’s Oedipus Rex. I assume that Wilson is not primarily staging Sophocles’ Oedipus, but rather the Oedipus read (created) by Freud. Wilson’s performance of Oedipus is an unconscious narrative based on associative images, formless music, and a fragmented, disjointed text of the original drama, with a strong semiotic discursivity (in Kristeva’s sense), and a fading symbolic background.

Keywords: Oedipus Rex, Sigmund Freud, Robert Wilson, performativity, post-dramatic theatre, theatre of vision