Elolvasom/Read:
Letöltöm/Download: (PDF, 226,77 KB)
Szerző/Author: Kate Katafiasz (Newman College, Birmingham)
E-mail: k.katafiasz@newman.ac.uk
Rövid életrajz/Bio: Kate Katafiasz, a birminghami Newman College oktatója. Kutatásai elsősorban a dráma szavakon és testeken keresztül radikalizáló hatására irányul az ősi és posztstrukturalista kontextusokban, illetve pedagógiai helyzetekben. Írásaiban Edward Bond és Jacques Lacan mellett a színházi nevelés és a drámapedagógia kérdéseivel foglalkozik.
How to cite: Theatron 15, 1. sz. (2021): 127–141.
Cím/Title (HUN): Brechttel vitázva – Bond posztstrukturalista esztétikájának politikussága (Ford. Farkas Noémi)
Cím/Title (ENG): Quarrelling with Brecht: Understanding Bond’s post-structuralist political aesthetic (translated by Noémi Farkas)
Abstract:

This article challenges David Allen’s conclusion, following his production of Edward Bond’s The Children, that the play is essentially didactic, a ‘new form of Lehrstück’ (Allen 2007). I will focus on one particular action (the slow raising of a towel from this production) to argue that Brechtian denaturalisation (which comprises a modernist challenge to social values by championing their binary opposites) is unhelpful when applied to Bond’s work. This is because Bond acknowledges the post-structuralist collapse of binary (moral) values. All drama uses a live combination of language and image, opening up an (Oedipal) gap between symbolisation and sensation. It is argued here that the Verfremdung sutures this gap, fulfilling the role of ideology by prioritising rational thought. The Bondian ‘centre’, on the other hand, can be seen to technically incorporate Jacques Lacan’s ‘lack’ into the symbolic by challenging the logic of the signifier with physicality.